Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyerek Mesék

Olvasnivaló >> Mesék
Arany László meséi

A vadgalamb és a szarka

Tudod-e miért nem ért a vadgalamb a fészekcsináláshoz, miért rak olyan hitvány fészket, mely csak néhány szál száraz ágból van összetákolva?
Elmondom én.
A vadgalamb a szarkát kérte meg, hogy tanítsa meg őt a fészekrakásra, mert ebben a szarka igen nagy mester, s olyan fészket tud csinálni, hogy ahhoz a héja ölyű hozzá nem ér. A szarka szívesen elvállalta a tanítást, s fészekrakás közben, míg egy-egy gallyat helyére illesztett, mindig mondogatta a maga módján:
– Csak így, csak úgy! Csak így, csak úgy!
A vadgalamb erre mindig azt felelte:
– Túdom, túdom, túdom!
A szarka elhallgatta azt egy darabig, de utoljára megharagudott.
– Ha tudod, csináld! – s otthagyta a fészket fele munkájában.
A vadgalamb aztán azóta sem tudott ebből a mesterségből többet megtanulni.

 

 

                                                             Vége!!!!!!!

 

Olvasnivaló >> Mesék
Arany László meséi

A farkastanya

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperencián is túl volt, volt egy tojás. Ez a tojás megindult világra. Görgött, görgött, egyszer előtalált egy rucát. Azt kérdi tőle a ruca:
– Hová mégy, tojás koma?
– Megyek világra.
– Én is megyek, menjünk együtt.
Mennek, mendegélnek, előtalálnak egy kakast.
– Hová mentek, ruca koma?
– Megyünk világra.
– Én is megyek, menjünk együtt.
Megint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy varrótűt.
– Hová mentek, kakas koma?
Megyünk világra.
– Én is megyek, menjünk együtt.
Megint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy rákot.
– Hová mentek, tű koma?
– Megyünk világra.
– Én is megyek, menjünk együtt.
Megint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy lovat, végre pedig egy ökröt.
Mentek aztán, mendegéltek, egyszer rájok esteledett. Ott volt egy kis ház, abba bementek. Ki-ki lefeküdt a maga helyére. A tojás belefeküdt a tüzes hamuba. A ruca meg a kakas felültek a kandalló tetejére. A rák belemászott egy dézsa vízbe. A tű a törülközőbe szúródott belé. A ló lefeküdt a ház közepére, az ökör meg a pitvarba.
Egyszer jön ám haza a tizenkét farkas, akiké a kis ház volt. A legöregebb még messziről elkezdett kiabálni:
– Phű, phű, de idegen szagot érzek! Ki mer bemenni?
Volt köztük egy hányaveti, az azt mondta, hogy ő bemegy, ha ezer ördög van is odabent, nem félek én semmitől.
Be is ment. Hogy az övék volt a ház, egészen tudta a dörgést, mi hol áll. Legelőször is a kandalló tetején kereste a gyújtófát, hogy majd mécset gyújt, de a kakas meg a ruca elkezdtek lármázni, akkor belenyúlt a hamuba, hogy majd parazsat keres, de a tojás elpukkant, szaladt a dézsához mosakodni, ott meg a rák csípte meg ollójával, azután szaladt a törülközőhöz, ott meg a tű szúrta meg, nagy ijedten a ház közepére ugrik, ott a ló rúgja oldalba, amint szaladt kifelé, az ökör is nekiesett, felkapta a szarvára, az udvar közepére lökte.
Erre elkezdett ordítani, mint a fába esett féreg, szaladt a többi farkasokhoz.
– Jaj, fussunk, fussunk! Égszakadás! Földindulás! Valamennyi ördög, mind odabent van.

Nyúlok a hamuba,
Meglőnek puskával.
Szaladok dézsához,
Megvágnak ollóval.
Kapkodok kendőhöz,
Banya szúr tűjével.
Futok ajtó mellé,
Kilöknek lapáttal.
Szaladok pitvarba,
Vesznek vasvillára!
Egy kiált: Hep-hep-hep!
Más ordít: Add feljebb!
Akkor nagyot estem,
Bezzeg jaj volt nekem.

Akkor nekiindultak, még most is szaladnak, ha meg nem álltak.

                                                           

                                                                     Vége!!!!!

         

Arany László meséi
A macska és az egér
Itt is volt, ott is volt, édesapámnak is volt, édesanyámnak is volt, nekem is volt, neked is volt, volt a világon egy macska. Ez a macska egyszer tejet evett egy tálból; odamegy egy kis egér, csak nyalogatja, csak nyalogatja a tál szélét. Mondja neki a macska:
– Ne bolondozz ám, egér pajtás, ne nyalakodjál, mert majd bekapom a farkincádat!
A kis egér nem hitte, csak nyalakodott, a macska bekapta a farkincáját. Rítt-sírt a kis egér, kérte a macskát, adja vissza neki a farkincáját, de az nem adta.
– Hozz nekem tejet a tehéntől, akkor visszaadom a farkincádat.
Elment az egér a tehénhez.
– Tehén, adj nekem tejet, tejet adom cicának, cica visszaadja farkincámat.
– Nem adok addig . mondja a tehén ., míg nekem a kaszástól szénát nem hozol.
Elment a kis egér a kaszáshoz.
– Kaszás, adj nekem szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ad nekem tejet, tejet viszem cicának, cica visszaadja farkincámat.
– Nem adok addig, míg nekem a sütőtől kenyeret nem hozol.
Elment a kis egér a sütőhöz.
– Sütő, adj nekem kenyeret, kenyeret viszem kaszásnak, kaszás ad nekem füvet, füvet viszem tehénnek, tehén ad nekem tejet, tejet viszem cicának, cica visszaadja farkincámat.
– Nem adok addig . mondja a sütő ., míg nekem a disznótól szalonnát nem hozol.
Elment a kis egér a disznóhoz.
– Disznó, adj nekem szalonnát, szalonnát viszem sütőnek, sütő ad nekem kenyeret, kenyeret viszem kaszásnak, kaszás ad nekem füvet, füvet viszem tehénnek, tehén ad nekem tejet, tejet viszem cicának, cica visszaadja farkincámat.
– Nem adok addig . mondja a disznó ., míg nekem fától makkot nem hozol.
Elment a kis egér a fához. Amint ott nézeget fel keservesen, hogy mi módon kellene onnan makkot hozni le, hirtelen egy szem makk leesett, a kis egérnek a fejére esett, úgy megütötte, hogy mindjárt megdöglött bele.
Ha a kis egér meg nem döglött volna, talán az én mesém is tovább tartott volna.